a film harmadik dimenziója
funckiók:
- érzelmi és dramaturgiai hangulatteremtés
- cselekményre irányuló információközlés
- karakterek, kapcsolataik jellemzése
- 1920-as évekig némafilmek zongorakísérettel, saját zongoristát szerződtettek a filmszínházak
- a zongorát felváltja az orgona, vagy akár egész zenekar, de a zene improvizatív
- az első saját filmzene: Max Steiner King Kong (1933)
egy magyar a világ filmzene-gyártásában: Rózsa Miklós, három Oscar-díj (Ben Hur, 1959), "Az első és legfontosabb a filmes szakmában egy komoly zeneszerző számára az, hogy megtanuljon stopperórával komponálni."
Bernard Herrmann
- A nap, amikor a Föld megállt (1951) a theremin nevű elektronikus hangszer alkalmazásával megteremti az '50-es évek inváziós sci-fijének jellemző hangpalettáját
- egyedi ötletek, pl. a stúdióban tizenkét hárfát állít a zenekar köré, így akarta hangban is visszaadni a víz alatti jelenetek hangulatát (Túl a korallzátonyon, 1953)
- életművében a legfontosabb alkotótárs Alfred Hitchcock
- a filmtörténelem egyik legismertebb és legtöbbet utánzott zenéje: Psycho (1960)
- a legendás zuhanyjelenetben Hitchcock eredetileg nem akart zenét, szerinte a sikoly és a vízcsobogás önmagában is elég feszültséget teremt, Herrmann próbaként írta meg a mára ikonikus 'The Murder' tételt
- Martin Scorsese-féle Taxisofőrben (1976) a dzsessz műfaját ötvözi sötétebb szimfonikus hangzással
'60-as évek, jazz és big band
- Henry Mancini: Rózsaszín Párduc (1964), Álom luxuskivitelben (1961)
- John Barry: James Bond (1962)
- Lalo Schifrin: Mission Impossible (1966)
Kidobott filmzene, 2001: Űrödüsszeia (1968)
Kubrick sosem akart eredeti filmzenét, a stúdió nyomására Alex North (Spartacus) 40 percnyi zenét írt a filmhez, amit végül azóta világhírűvé vált klasszikus darabokra cserélt (Imígyen szóla Zarathusztra, Kék Duna keringő). Kubrick végig tudta, hogy a zene nem fog a filmbe kerülni, az eredeti aláfestést biztonsági tartaléknak tartotta arra az esetre, ha valamelyik klasszikus darab felhasználását nem lehet jogilag tisztázni. A zeneszerző akkor jött rá minderre, amikor a premiervetítés során nem hallott semmit a zenéjéből.
Nino Rota: 8 és 1/2 (1963), Rómeó és Júlia (1968), A keresztapa (1972)
Francis Ford Coppola egy vérbeli olasz komponistát szeretett volna, Rota korábbi munkái pedig annyira meggyőzőek voltak, hogy rábízta a maffiafilmjének score-ját. A mozi főtémája és több mellékmotívuma hatalmas siker lett, noha a film producere túl intelligensnek, túl szépnek vélte, így a bemutató előtt az is felmerült, hogy az egészet kidobják.
Jerry Goldsmith: A majmok bolygója (1968)
- mindentől eltérő, innovatív megközelítések a nagyzenekari filmzenében, az első avantgárd filmzene (nem számítva Louis Barron és Bebe Barron elektronikus sound design-ját az 1956-os Tiltott bolygóhoz)
- kakofón, atonális, bizarr megszólalás: saját konyhai eszközeit használja ütősként, a kürtöket, fúvósokat fúvókák nélkül, vagy azokat fordítva használva, egyéb érdekes "hangszerek": kosszarv, fémgolyók, üstök
- Goldsmith majom-maszkban vezényelve veszi fel az anyag egy részét
- elektronika használata (echoplex) visszhanghatáshoz, loopoláshoz
Ennio Morricone
- westernzene megreformálója, a harmonikaszóló mint popkultúrális ikon
- A Jó, a Rossz és a Csúf (1966), Volt egyszer egy vadnyugat (1968)
"Sergio Leone azelőtt kérte tőlem a munkát, mielőtt elkezdett volna forgatni. Azok a rendezők, akik több időt hagynak, segítik ezzel magukat és engem is: nekem van időm kigondolni az egészet, ők pedig hozzászoknak a dallamokhoz, amelyeket javasolok. A zene egy művészet, és ha a film társa, testvére akar lenni, éppen arra van szüksége, amire a filmnek is: időre."
- A profi (1981): a stáblistája alatt szóló Chi mai-téma úgy lett a legismertebb műve, hogy eredetileg nem is ehhez a filmhez készült, a motívum a Maddalena (1971) című softcore filmben bukkant fel- A dolog (1982): a John Carpenternek írt, monotematikus szintis filmzene ma már klasszikusnak számít, annak idején a rajongók és a kritika is lehúzta – Arany Málna-díjra jelölték
John Williams
- a filmtörténet legnagyobb hatású szimfónikusa, az epikus filmzene mestere, örökérvényű popkulturális referencia-témák és -motívumok (leitmotif) filmes megteremtője
- A cápa (1975): az állat szívverését utánzó cápatéma feszült lüktetése évtizedekre megihlette a thrillerek és horrorfilmek zenéit
Spielberg: "Egyik alkalommal John megmutatta nekem a főtémát zongorán. Arra számítottam, hogy amit hallok majd, az egy szokatlan, ugyanakkor dallamos darab lesz, majd elkezdte a mélyebben szóló billentyűkön két ujjal előadni azt, hogy dun, dun, dun-dun, dun-dun, dun-dun. Először elkezdtem nevetni, és azt mondtam Johnnak, hogy jó a humorérzéke."
- Csillagok háborúja (1977): az egyes karakterekhez kapcsolt zenei témák vezérmotívumokként térnek vissza és nőnek össze az egyes szereplőkkel, így van saját dallama a lázadóknak, Leiának, Luke-nak, a birodalmiaknak, vagy magának az erőnek is
"Sosem néztem meg a Star Wars-filmeket, az az igazság. A készítés közben a filmmel együtt élek, annyi időbe telik felvenni, rögzíteni, és így tovább. Amikor vége, kisétálok a stúdióból, és felsóhajtok: végre, befejeztük. Ezek után nincs már kedvem bemenni egy moziba és megnézni."
- Harmadik típusú találkozások (1977) ("Stevennel végül egy öthangos dallamban állapodtunk meg, bár eleinte egy hosszabban gondolkodtunk, de hat-hét hanggal már nem működött. Jól megjegyezhető, világos üzenetszerű motívumot kellett alkotnom, az öt hang erre még alkalmas volt, de több már bonyolulttá tette a témát."), Superman (1978), Az elveszett frigyláda fosztogatói (1981) ("Ez az a fajta hősies főtéma, amely akkor kell, hogy elhangozzon, amikor a főhős valamit nagyon jól csinált, diadalt aratott, és ekkor a közönséggel is tudatosítani kell, hogy most van ok az örömre."), E.T. A földönkívüli (1982)
"Jómagam nem vagyok olyan briliáns, hogy leülök és helyben megírok egy melódiát, egy témát, egy egész jelenet zenéjét, vagy egy versenyművet, ahogyan azt feltehetően Mozart tette. A zeneszerzés nagyon kemény munka, főleg ha zenekarra komponál az ember. Ez egy magányos és intenzív munka: rengeteget dolgozom egyedül egy szobában, mert ez kell hozzá. Egyébként még mindig tollat és papírt használok. Nincs is számítógépem."
Spielberg az életműdíj átadón: "John Williams nélkül a bicikli nem repül, a seprűnyél sem a kviddicsmeccseken, sem a vörös köpenyes szuperhős. Nincsen Erő, nincsenek dinoszauruszok, nem ámulunk, nem sírunk, nem hiszünk." '80-as évek, szintetizátorok, elektronika
- John Carpenter: Halloween (1978), Wendy Carlos: Tron (1982), Vangelis: Tűzszekerek (1981), Szárnyas fejvadász (1982), Howard Shore: Videodrome (1983), Giorgio Moroder: Flashdance (1983), Harold Faltermeyer: Beverly Hills-i zsaru (1984), Brad Fiedel: Terminátor (1984)
2000-es évektől napjainkig, zenészekből komponisták
- a technológia fejlődésével a zeneszerző maga a producer
- rock, elektronikus és modern-klasszikus zenei producerek a filmgyártásban: Danny Elfman (Batman, összes Tim Burton), Nick Cave (Az ajánlat, Jesse James meggyilkolása, Az út), Trent Reznor és Atticus Ross (Social Network, Holtodiglan), Jonny Greenwood (Vérző olaj, The Master), Cliff Martinez (Drive, Csak Isten bocsáthat meg), Clint Mansell (A forrás, összes Aronofsky), Junkie XL (Mad Max), Mica Levi (A felszín alatt, Jackie), The Chemical Brothers (Hannna), Underworld (Napfény), Daft Punk (Tron: Örökség), Ryuichi Sakamoto (A visszatérő), David Holmes (Ocean's twelve, '71), RZA (Szellemkutya), Plaid (Tekkon Kinkreet), Daniel Lopatin (Jólét), Jóhann Jóhannsson (Sicario, Érkezés), Max Richter (A futurológiai kongresszus), Nils Frahm (Victoria), M83 (Feledés), Skrillex (Spring Breakers), Photek (Az olasz meló)
Hans Zimmer
- a filmes komponisták rocksztárja, a jelenkor legmeghatározóbb zeneszerzője
- Az oroszlánkirály (1994), Gladiátor (2000), A Karib-tenger kalózai (2006), Nolan-filmek: Batman - A sötét lovag trilógia, Eredet (2010), Csillagok között (2014), Dunkirk (2017)
"Milliószor előfordult már az, hogy volt egy jó ötlet, amelynek a kifejtéséhez sokkal több kellett. Elég csak mondjuk az Oroszlánkirályra gondolni. 43 különböző verziót írtam a főtémára, mielőtt megszületett volna a végső változat."
- drámai, pulzáló zenéje egyszerre hordozza a technikai pontosságot és a érzelmi mélységet, a katartikus filmélmény elválaszthatatlan kísérője- ritmikus, pontos, egészen metronómikus, "ketyegő órás" suspense hatásra jó példa a Dunkirk zenéje:
"A hangillúzió alapja, hogy egymástól oktávnyira eltolt, emelkedő (vagy süllyedő) skálatöredékek úgy halkulnak/hangosodnak egymáshoz képest, hogy egymásra rétegzésük folytonosan, látszólag a végtelenségig emelkedő (vagy süllyedő) hamgmagasság érzetét keltse. (...) Jobbára az ostinatós témákra épülő zene parancsára, tempóváltásokkal igyekszik dróton rángatni a nézőt szinte egy teljes filmhosszon keresztül, a taktilis, gyomorba maró hangeffektusoktól pedig csak a halottnak nem kezdene el hevesen verni a szíve." (Filmvilág)
"Az elektronikus zene a történetmesélés absztrakt módjának eszközévé vált, ezáltal folyamatosan fejlődik. Ez az ami igazán előre hajtja a zenét, nincs a filmzenénél innovatívabb zene."
